Jellemző, hogy mindenből sokat, gyorsan észlelünk és akarunk megélni, megszerezni … Az információk eláraszthatják az agyunkat, de meglepő módon nem ragadnak meg benne. A tárolt érték kevesebb, mint ha kevesebb lenne az inger. Minden gyors: fast fashion, fast food, „fast kapcsolat”?
Új fogalom született a párkapcsolatban: situationship. Ez valami olyasmi, hogy kicsit bent, kicsit kint. Nincs valós elköteleződés, és sokan mondják, hogy divatjamúlt a holtomiglan-holtodiglan. Idézném néhány páciensemet: „honnan tudjam, milyen hatás ér majd, hogy gondolnám véglegesnek a választásom.” Mondjuk onnan, hogy Én leszek ott, rajtam is múlik, megfelelő az önismeretem, stabil az értékrendem és felelősségérzetem, tudok dönteni.
Valóban lehet, hogy egy evolúciós jelenséggel állunk szemben? Hiszen az biztos, hogy a házasság és a monogámia részben biológiai, részben gazdasági háttérhez köthető az emberiségnél. DNS teszt hiányában csak az anya volt biztos, és a hűtlen feleség bizony idegen vért csempészhetett a vagyon öröklésébe. A hűség és a monogámia azonban ennél összetettebb kérdés.
Nem kétlem, hogy van veszélye a konzervativizmusnak, és nem kell feltétlenül a pokol tüzét látni az új jelenségekben. A lélek tudománya azonban sok szempontból kutatta már a lelki egészség, a boldogság feltételeit , és a mély, bensőséges párkapcsolat, az elköteleződés halomnyi bizonyítékot szerzett, mint e területek védőfaktora. A kötődéselmélet minden eredményét kidobhatjuk, ha az új divatra szavazunk. Innen asszociálódik a gondolat, hogy mi lesz az utódokkal, akik ilyen körülmények között a szerető, biztonságos támaszt elfelejthetik.
Nem képzelem magam prófétának, hogy megmondjam mi legyen/lesz a jövő? Hiszem, hogy a túlélés legfontosabb záloga a jó alkalmazkodás a változásokhoz! Mindenki maga választja a szabad akarat alapján az utat, és a párkapcsolat formáját is. Csak aztán jól döntsön! Mert egyszer majd el kell számolni a ránk bízott idővel – az életünkkel.
